Boasting Only in the Cross/hu

From Gospel Translations

Revision as of 17:21, 12 June 2008 (view source) CharisGalbraith (Talk | contribs) (New page: Noemi and Gergo, Here's your page! Thanks so much,<br>Charissa) ← Older edit		Current revision as of 20:26, 11 August 2008 (view source) Bhkauflin (Talk | contribs)
(10 intermediate revisions not shown)
Line 1:		Line 1:
-	Noemi and Gergo,	+	{{info|Csak Jézus Krisztus keresztjével dicsekedjünk}}
		+	:'''Pál levele a galatákhoz 6, 14'''
-	Here's your page!	+	:Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszítetett számomra a világ, és én is a világ számára.
-	Thanks so much,<br>Charissa	+	<br>Nem kell sokat tudnod az életről ahhoz, hogy mély benyomást tehess a világra. Mégis ismerni kell néhány nagyszerű dolgot, ami sokat vet a latba. Majd légy hajlandó élni és meghalni ezekért. Azok, akik tartós változást eredményeztek a világban nem azok az emberek, akik sok tudást sajátítottak el, hanem azok, akik néhány nagyszerű dolgot birtokoltak. Ha azt szeretnéd, hogy a te életed is számítson, ha azt akarod, hogy a kavicsok, melyeket a vízbe dobtál, fodrozódásából hullámok keletkezzenek, melyek elérik a föld szegletét, s végül évszázadokon keresztül továbbhömpölyögnek az örökkévalóságig, nem kell magas IQ-val és EQ-val rendelkezned. Nem kell jóképűnek, gazdagnak lenned. Nem kell egy kitűnő családból származnod. Nem feltétlenül szükséges kiváló iskolai háttér. Mindössze néhány nagyszerű, magasztos, változatlan, nyilvánvaló, egyszerű, ragyogó dolgot kell ismerned, amelyek éltető erőt adnak neked.
		+
		+	Tudom, hogy az összegyűltek közül nem mindenki szeretné, ha az élete változáson menne keresztül. Sokan közületek nem törődnek azzal, hogy valami nagyszerű mély benyomást tegyenek a világra. Azt szeretnétek, ha az emberek is szeressenek titeket. Ha az emberek csak szeretnének, elégedettség töltené el a lelketeket. Sőt, az is kielégítene titeket, ha jó munkahelyetek lenne, szerető feleségetek, egy pár jól nevelt gyereketek, egy vagány autód, hosszú hétvégék, néhány jóbarát, egy vidám nyugdíjaskor, gyors és fájdalommentes halál, pokol nélkül – ha ilyen életeke lenne (Isten nélkül), elégedettek lennétek. EZ vezet a te személyre szóló tragédiádhoz.
		+
		+	Három héttel ezelőtt értesültünk a gyülekezetünktől, hogy Ruby Eliason és Laura Edwards elhunyt Kamerunban. Ruby már elmúlt 80 éves. Hajadon volt egész életében. Egy nagyszerű dologra kötelezte el magát, hogy megismertesse Jézus Krisztust a távoli országokban élőkkel; a szegényekkel és a betegekkel. Laura özvegyasszony volt, orvos, közeledett a 80. életévéhez. Ruby-val teljesített szolgálatot Kamerunban. A fék meghibásodott, így belerohantak egy sziklába, és azonnal életüket vesztették. Megkérdeztem a többieket, hogy szerintük ez tragédia volt-e? Két élet, amelyet egy nagy látomás vezérelt, előre be nem jelentett szolgálatot teljesítettek az éhező szegények között Jézus Krisztus dicsőségére. Két évtized telt el úgy, hogy az amerikai kortársaik sokasága úgy ment nyugdíjba, hogy eltékozolta az életét Floridában vagy Új Mexikóban. Nem. Az ő haláluk nem tragédia, hanem dicsőség.
		+
		+	Elmondom, hogy mi a tragédia. Felolvasok a Reader’s Digest 2000. februári számának a 98. oldaláról, hogy mi a tragédia. „Bob és Penny …korai nyugdíjas éveiket töltötték Amerika északkeleti részén. Bob 59, míg Penny 51 éves volt. Napjainkban Punta Gorda-ban élnek Florida államban, ahol hajókáznak a 30 láb hosszú halászhajójukkal, softball-oznak és kagylót gyűjtenek.” Az Amerikai Álom: juss el egyetlen földi életed végéhez, és legyen utolsó nagy tetted az, hogy „kagylókat gyűjtesz”, mielőtt számot adsz a Teremtődnek. EZ maga a tragédia. Manapság milliárdokat költenek, hogy meggyőzzenek arról, hogy kövesd ezt a tragikus álmot. Nekem negyven percem van arra, hogy könyöröghessek hozzád, hogy ne tedd ezt.<br>Ne pazarold el a rövid és nagyon értékes életed. Én egy olyan családban nevelkedtem, ahol az édesapán evangelizátorként annak szentelte az életét, hogy Jézus Krisztus evangéliumát megismertesse az elveszettekkel. Egyetlen egy cél lebegett előtte: az evangélium hirdetése. A felnőtté válásom éveiben volt egy plakett a konyhánkban, ami most a nappaliban függ. 48 éven keresztül szinte nap mint nap láttam. A következő olvasható rajta: „Egy életünk van, ami hamar a múltba vész. Csak amit Krisztusért tettél, az tart örökké.”<br>Itt vagyok Ezen A Napon apaként, 54 évesen. Négy fiam és egy lányom van: Karsten 27 éves, Benjamin 24 éves, Abraham 20, Barnabas 17 éves, Talitha 4 éves. Kevés dolog foglalkoztat az utóbbi hónapokban és években; az, hogy a felcseperedő gyermekeim ne pazarolják el az életüket talmi örömökre, a legfontosabbak közé tartozik.<br>Most rátok is fiaimként és lányaimként tekintek, és apaként, amilyen talán nektek eddig nem adatott meg, könyörgök hozzátok. Vagy az az apa, aki nem ilyen jövőt képzelt el számotokra, mint én, vagy amit Isten tervezett számotokra. Vagy az az apa, akinek volt terve a jövőtökre, de minden a pénzről és a pozícióról szólt. Fiaimként és lányaimként tekintek rátok és könyörgök hozzátok. Akarjátok, hogy az életetek számítson valamit az örökkévalóság számára? Akarjátok ezt? Ne éljétek le az életeteket elhivatottság nélkül!<br>Az egyik ok, amiért szerettem a „Passion 98 és Passion 99” események, és az „Egy Nap” események látásmódját, az az, hogy a 268. kinyilatkoztatás nagyon világosan feltárta, hogy miről is szól az életem. A kinyilatkoztatás Ézsaiás könyvének 26 fejezetéből a 8. igevers: „Ítéleted idején is benned reménykedtünk, Uram, neved dicséretére vágyott a lelkünk”. Nemcsak a testről, hanem a lélekről is szól. Arról a lélekről, ami elhivatott és vággyal teli. Itt nem csak arról a vágyról van szó, amit akkor érzünk, amikor szeretnek bennünket, vagy softball-t játszunk, kagylót gyűjtünk. Itt a vágy egy végtelenül nagyszerű, szép, értékes és végtelenül kielégítő – „neved dicséretére vágyott a lelkünk”.<br>Ez az amiért élek, és ennek a megtapasztalására vágyom. Az életem küldetésének mottója és azé a gyülekezeté, ahol szolgálok, a következő: „Azért létezünk, azért létezem, hogy terjesszem az elhívást Isten fennhatóságára minden dologban az emberiség örömére.”<br>Nem kell ugyanazt vallanod, amit én. Nem kell ugyanazt mondanod, mint Louie Giglio (vagy Beth Moor, vagy Voddiee Baucham).<br>Bármivel foglalkozz is, találd meg az elhívásodat. Találd meg a módját, hogy kifejezd, élj és halj azért. Ezzel egy örökké tartó változást fogsz előidézni. Olyanná válsz, mint Pál apostol. Nincs hozzá hasonló ember, akinek több nyílt terve lett volna az életére, mint Pálnak. Többféleképpen meg tudta ezt fogalmazni.<br> <br>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Az Apostolok cselekedetei 20, 24: „De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az <br>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat, és azt a szolgálatot, amelyet<br>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének <br>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; evangéliumáról.”<br>
		+
		+	<br>Egy dolog számított: elvégezzem a szolgálatot és a futásomat.
		+
		+	<br>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Pál levele a filippiekhez 3, 7-8: „Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak <br>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézusért, az én<br>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Uram ismeretének páratlan nagyságáért.”
		+
		+	<br>
		+
		+	Hogyan segíthetek neked? Hogyan használhatna Isten ebben a pillanatban Egy Napon, hogy felébresszem benned az elhívást egy nagyszerű valóságra, mely szabadjára enged és felszabadít a kisszerű álmokból és elküld téged a világ végére?
		+
		+	A válasz, amit úgy gondolom, hogy Isten adott nekem, az volt, hogy ismertessek meg velük egy igeverset a Bibliából, amely a lehető legközelebb áll a lényeghez. Érzékeltesd, hogy Pál miért azt mondja, amit mond.<br>
		+
		+	Az igevers Pál levele a galatákhoz 6, 14-ből való: „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszítetett számotokra a világ, és én is a világ számára.”<br>
		+
		+	Fogalmazzuk meg ezt a gondolatot pozitívan. Csak Jézus Krisztus keresztjével dicsekedjünk. Csak a kereszttel való dicsekvés az egyetlen gondolat, az egyetlen cél és az egyetlen elhívás. A 'dicsekedni' szó alatt érthetjük azt, hogy „ujjongani”, „örvendezni valaminek”. Csak Krisztus keresztje (kereszthalála) miatt ujjongjunk. Csak Krisztus keresztje miatt örvendezzünk. Pál azt mondja, hogy ez legyen az egyetlen elhívásod, az egyetlen dicsekvésed, örömöd és ujjongásod. Ebben a felemelő pillanatban, amit hívjunk Egy Napnak, legyen Jézus Krisztus keresztje Egy Valami, amit szeretsz, egy olyan dolog, amit becsben tartasz, aminek örvendezel és ujjongsz.<br>
		+
		+	Ez megdöbbentő két dolog miatt:
		+
		+	#Az egyik dolog, amiért megdöbbentő lehet, az az, mintha az mondanánk, hogy csak az elektromos székkel dicsekedjünk. Vagy csak a gázkamra miatt ujjongjunk. A halálos injekciónak köszönhetően örvendezzünk. Legyen az egyetlen dicsekvésed, az egyetlen örömöd és egyetlen ujjongásod az akasztófakötél. „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével”. Egyetlen kivégzési módszer, amit valaha is kitaláltak, sem volt annyira kegyetlen és kínzó, mint a keresztre feszítés. Szörnyű volt. Nem tudtad volna végignézni sikoltás, hajtépés és ruhaszaggatás nélkül. Legyen ez a tény az életed elhívása.<br>
		+	#Ez az egyik dolog, ami meghökkentő Pál szavaiban. A másik az, hogy Pál arról beszél, hogy ez (Jézus kereszthalála) legyen az egyetlen dolog, amivel dicsekszünk az életünkben. Az egyetlen öröm. Az egyetlen ujjongás. „.Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszítetett számotokra a világ, és én is a világ számára.”
		+
		+	Mire akar Pál ezzel célozni? Valóban arra gondol, hogy ne dicsekedjünk mással, hogy ne legyen más, amin ujjonghatnánk? Nem lenne más örömünk csak Jézus keresztjében, Jézus halálában?<br>Vizsgáljuk meg azokat a helyeket, ahol maga Pál ugyanazt a „dicsekedni”, vagy „ujjongni” szavakat használja más esetekben:
		+
		+	&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Pál levele a rómaiakhoz 5, 2:„és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségével.”
		+
		+	&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Pál levele a rómaiakhoz 5, 3:„De nemcsak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az áll az állhatatosságot.”
		+
		+	&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Pál második levele a korinthusiakhoz 12, 9:„Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem.”
		+
		+	&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 2, 19: „Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor?”
		+
		+	Tehát, ha Pál ezen dolgokkal dicsekszik és ezen dolgokon ujjong, akkor mire gondol? Arra, hogy „ne kíván[junk] mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével”?<br>Mit jelent ez tulajdonképpen? Mindez csak halandzsa lenne? Örvendezel egy dolognak és azt mondod, hogy ujjongsz egy másiknak? Nem. Nagyon alapos oka van annak, hogy ezt mondjuk. Mindennemű ujjongásunknak, örvendezésünknek és dicsekvésünknek Jézus keresztjében való örvendezésnek kell lennie.
		+
		+	Pál úgy gondolja, hogy a keresztények minden dicsekedésének Jézus kereszthalálában való dicsekedésnek kell lennie. Minden más dologban való örömünknek a keresztben való ujjongásnak kell lennie. Ha dicsekszel a dicsőség reményében, akkor dicsekedned kell Krisztus keresztjében is. Ha dicsekszel a megpróbáltatások idején, mert a megpróbáltatások reményteljesek, akkor dicsekedned kell Jézus keresztjében is. Ha dicsekszel a gyengeségeidben, vagy az emberek Istenével, akkor dicsekedned kell Jézus keresztjében is.
		+
		+	Miért van ez így? Egy oka van. Megváltotta a bűnösöket. Minden jó dolgot; valójában minden rossz dolog, amit Isten jóra fordított; megkaphattunk Jézus kereszthalála által. Eltekintve Jézus halálától és keresztjétől, a bűnösök csak ítéletben részesülnek. Ennélfogva, bármi, amit Krisztusban élvezel – keresztényként, vagy istenfélőként – felelős vagy Jézus haláláért. Tehát mindenben való dicsekvésed a keresztben való dicsekvésnek kell lennie, ahol minden áldás megvétetett számodra Isten fia, Jézus Krisztus halálának az árán.
		+
		+	Az okok egyike, amiért mi nem vagyunk Krisztus központúak, és nem teltünk meg Krisztussal, bár ennek meg kellett volna történnie, az az, hogy nem vettük tudomásul, hogy minden – minden jó és minden rossz dolgot Isten jóra fordított érettünk megváltott gyermeke, Krisztus halála árán. Mi csak egyszerűen elfogadjuk az életünket, azt a tényt, hogy lélegzünk, az egészségünket, a barátainkat mindent, úgy ahogy van. Azt gondoljuk, hogy mindez a miénk, amihez jogunk van. Az a helyzet, hogy ezek a dolgok nem minket illetnek jog szerint.
		+
		+	Duplán nem érdemeljük meg ezeket.
		+
		+	#Teremtmények vagyunk. A Teremtőnket senki nem kötelezte arra, hogy bármit is adjon nekünk – sem életet, egészséget vagy bármi mást. Ő ad vagy elvesz. Semmilyen igazságtalanságot nem követ el ellenünk.
		+	#Amellett, hogy teremtmények vagyunk, nem követelőzhetünk Istennél, mert bűnösök vagyunk. Kegyvesztettek vagyunk. Figyelmen kívül hagytuk és engedetlenek voltunk. Nem voltunk képesek szeretni Őt és bízni benne. Igazságosan gerjedt haragra ellenünk. Minden, amit megérdemlünk Tőle az az ítélet. Ennélfogva, minden lélegzetünk és szívdobbanásunk, minden napfelkelte, minden pillanat, amit a szemünkkel látunk, vagy hallunk a fülünkkel, vagy beszélünk a szánkkal, vagy minden lépésünk ingyenes, de nem megérdemelt ajándék bűnösök számára, akik csak büntetést érdemelnek.
		+
		+	Ki vásárolta meg ezeket az ajándékokat számunkra? Jézus Krisztus. Hogyan vette meg nekünk? A vérével.
		+
		+	Az áldások az életünkben azért vannak, hogy dicsőítsük Krisztus keresztjét. Más szóval, minden jó dolog azért van az életünkben, hogy dicsőítsük Krisztust és a keresztre feszítését. Például a ’91-es Dodge Spirit-ünket a múlt héten totálkárosra törtük, de senkinek nem esett baja. Ebben a biztonságban én dicsekedem és büszkélkedem. De miért nem sérült meg egyikünk sem? Ez egy olyan ajándék volt nekem és a családomnak, amelyet közülünk senki sem érdemelt meg. Bűnösök vagyunk és természetünknél fogva a harag gyermekei, távol Krisztustól. Ennek ellenére, mégis hogy kaphattunk ilyen ajándékot? Válasz: Krisztus kereszthalált halt a bűneinkért. Elvette a haragot, ami Isten és közöttünk állt. Mindezt biztosította nekünk, habár mi nem érdemeltük ezt meg. Isten mindenható kegyelme mindenben a javunkra munkálkodik. Tehát amikor dicsekedtem a biztonságunkkal, akkor Jézus Krisztus keresztjével dicsekedtem.
		+
		+	A biztosító 2800 dollárt fizetett az autóért. Noel elvitte a pénzt és Iowába ment, amin vett egy ’92-es Chevy Lumina-t, majd hazavezetett a hóban. Ismét van kocsink. Dicsekedtem a sok jutalom csodálatos kegyelmével. Összetöröd az autódat és karcolás nélkül megúszod, a biztosító állja a kárt. Lesz egy új kocsid. Majd úgy folytatod az életedet, mintha mi sem történt volna. Köszönetnyilvánításként fejet hajtok és dicsekszem számtalan áldásokért, az apró anyagi dolgok ellenére is. Honnan származik ez a sok áldás? Ha már megváltott bűnös vagy, ha hiszel Jézusban, a kereszt közvetíti az áldásokat. Ha a kereszttől távol élsz, csak büntetés vár rád. Bár időnként Isten türelmes és kegyes, de ha elutasítottad, akkor minden áldása csak felerősíti a büntetést. Tehát minden ajándék vérrel vétetett. Így minden dicsekvés a keresztben való dicsekvés.
		+
		+	Jaj nekem, ha bármi mással is dicsekszem, mint Krisztus keresztjével.
		+
		+	Másképpen szólva, a kereszt jelképezi Krisztus dicsőségét. Istennek az volt a célja a kereszttel, hogy majd Krisztust tiszteljék. Amikor Pál azt mondja a galatákhoz írott levelében (6, 14): „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmével”, azt mondja ezzel, hogy Istennek az volt a terve, hogy mindig a keresztet dicsőítsék, hogy mindig a keresztre feszített Jézus legyen a dicsekvésünk tárgya, örömünk és dicsőségünk. Krisztus hálát és dicsőséget kapjon az életünkben véghezvitt jótettekért –, hogy minden rossz dolgot, amit Isten okozott jóra fordít.
		+
		+	Most jön a kérdés: ha Isten tervében szerepelt Krisztus halála és az, hogy a „Kereszthalált halt Krisztust” tiszteljék és dicsőítsék mindenért, akkor hogyan kapja meg Krisztus a megérdemelt dicsőséget? A válasz az, hogy gyermekeket, fiatalokat és felnőtteket egyaránt meg kell tanítani arra, hogy ez az igazság. Másképpen szólva, Krisztus keresztjével való dicsekvés az a keresztről szóló tudás.
		+
		+	A munkám arról szól, hogy dicsőséget szerezzek Jézusnak azáltal, hogy benneteket tanítalak ezekről a dolgokról. S a ti feladatotok, hogy még több dicsőséget szerezzetek Jézusnak azáltal, hogy a tanítások szerint éltek és terjesztitek ezeket az igazságokat. A Jézusról szóló ismeret nem más, mint Jézussal való dicsekedés. Ha csak a kereszttel szeretnénk dicsekedni, akkor ismereteket kell szereznünk a keresztről, a kereszt alatt.
		+
		+	Talán azt is mondhatnánk, hogy ismereteket kell szereznünk a „kereszten”. A kereszten szerzett ismeretek vezetnek el a kereszttel való dicsekvéshez. Mit értek ez alatt?
		+
		+	Nézzük meg a 14. igevers további részét: „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszítetett számomra a világ, és én is a világ számára.” A kereszttel való dicsekedés akkor szokott megtörténni, ha a kereszten vagyunk. Vajon nem erről szól a 14. igevers? A világ keresztre feszítetett számomra és én is a világ számára. A világ meghalt számomra és én is a világ számára. Miért? Mert megfeszíttettem. Megtanulunk a kereszttel dicsekedni, amikor a kereszten vagyunk.
		+
		+	Mit jelent ez? Mikor történt ez meg? Mikor voltál megfeszítve? A válasz Pál levele a galatákhoz 2, 20-ban található: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” Amikor Krisztus meghalt mi is meghaltunk. Krisztus halálának dicsősége az, hogy amikor meghalt, minden, ami az övé volt meghalt Vele együtt. A halál, melyet mindannyiunkért szenvedett, akkor válik a mi halálunkká is, amikor egyesülünk Vele a hitünk által.
		+
		+	Azt mondhatod: „Nem élek én? Élőnek érzem magam.” Nos, ekkor van szükségünk tanulásra. Meg kell értenünk mi történt velünk. Meg kell, hogy tanuljuk ezeket az igazságokat. Ezért van Pál levele a galatákhoz 2, 20 és 6, 14 a Bibliában. Isten folyamatosan arról tanít, hogy mi történt velünk. Így megismerjük önmagunkat, megtudhatjuk munkálkodásának módját. Dicsekedhetünk vele, fiával és keresztjével, ahogy kellene.
		+
		+	Ennek fényében olvassuk el ismét Pál galatákhoz írott leveléből a 2, 20-at és lássuk meg azt, hogy Igen, halottak vagyunk, de élünk. „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve [tehát halott vagyok, Pál tovább folytatja]: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem [Miért? Mert meghaltam. A régi engedetlen, hitetlen énem meghalt. Pál tovább folytatja.]; azt az életet, amit pedig testben élek [Igen, élek. De ez az „én” nem egyezik meg azzal az „énnel”, aki meghalt], az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” Más szóval élve, az „én”, aki él, az az új „én”, aki hitben él. Az új teremtmény él. A hívő él. A régi én Krisztussal halt meg a kereszten.
		+
		+	Ha megkérdezed, hogy mi a kulcsa, hogy ez valóssággá váljon? Hogy lehet ez az enyém? A válasz a galatákhoz írott levél 2, 20 vers hitről szóló szavaiban rejlik. „Azt az életet pedig amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem.” Ez a kapocs, melyet létrehoz közötted és fia között a hit által. Amikor ez megtörténik, egység jön létre az Isten fiával. Ennélfogva válik az Ő halála a te haláloddá és az Ő élete a te életeddé.
		+
		+	Most vetítsük ezt át a galatákhoz írott levél 6, 14 igeversre: „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszítetett számomra a világ, és én is a világ számára.” Kizárólag a kereszttel dicsekedj.
		+
		+	Hogyan válhatok kereszténység központúvá úgy hogy a dicsekvésem visszavezethető legyen a kereszthez? Válasz: Vedd észre, hogy amikor Krisztus meghalt a kereszten, akkor te is meghaltál. Amikor elkezdtél bízni benne, akkor halála nyomot hagyott életedben. Pál azt mondja, hogy meghaltál a világnak és a világ is halott számodra.
		+
		+	Ez azt jelenti: amikor Krisztusba veted a hitedet, megszakad a világgal való köteléked, és a világ vonzereje megtörik, halottá válik számodra, ahogy te is a világ számára. Tetszetősebben fogalmazva, ahogy a 15. versben is olvasható, „új teremtés” vagy. A régi éned halott, az új él. Az új éned hitben él. Hitünk NEM a világot dicsőíti, hanem a keresztre feszített Krisztust.
		+
		+	Így válhatsz kereszténység központúvá és vallhatod Pállal együtt: „Nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével.” A világ már nem egy kincsesláda, nem forrása az életemnek, elégedettségemnek és örömömnek, hanem Krisztus ez a forrás.
		+
		+	Mi a helyzet a biztonsággal az autóbalesetben vagy a kártérítéssel? Nem azt mondtad, hogy örülsz ennek? Akkor te is meghaltál a világnak?
		+
		+	Lehetséges, remélem. Mert ez a halál nem azt jelenti, hogy kivonulunk a világból. Ez nem azt jelenti, hogy semmiféle érzésünk nincs a világról (1 János 2, 15; 1 Timóteus 4,3). Ez azt jelenti, hogy minden törvényes örömünk a világban Krisztus szeretetének vérrel megpecsételt bizonyítéka, és lehetőség a kereszt hirdetésére. Halottak vagyunk a kártérítés örömeinek, mert egyedül a keresztre feszített, Adakozó Krisztus adhat boldogságot. Amikor az áldás forrására gondolunk, a világiasság halott, és Jézus a mindenünk.
		+
		+	Ez a célja a dicsőítés tanításának. Adja Isten, hogy álmodhassunk, tervezhessünk, működhessünk, adhassunk, taníthassunk és élhessünk a keresztre feszített Krisztus dicsőségére.

---

Current revision as of 20:26, 11 August 2008

Pál levele a galatákhoz 6, 14

Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszítetett számomra a világ, és én is a világ számára.

Nem kell sokat tudnod az életről ahhoz, hogy mély benyomást tehess a világra. Mégis ismerni kell néhány nagyszerű dolgot, ami sokat vet a latba. Majd légy hajlandó élni és meghalni ezekért. Azok, akik tartós változást eredményeztek a világban nem azok az emberek, akik sok tudást sajátítottak el, hanem azok, akik néhány nagyszerű dolgot birtokoltak. Ha azt szeretnéd, hogy a te életed is számítson, ha azt akarod, hogy a kavicsok, melyeket a vízbe dobtál, fodrozódásából hullámok keletkezzenek, melyek elérik a föld szegletét, s végül évszázadokon keresztül továbbhömpölyögnek az örökkévalóságig, nem kell magas IQ-val és EQ-val rendelkezned. Nem kell jóképűnek, gazdagnak lenned. Nem kell egy kitűnő családból származnod. Nem feltétlenül szükséges kiváló iskolai háttér. Mindössze néhány nagyszerű, magasztos, változatlan, nyilvánvaló, egyszerű, ragyogó dolgot kell ismerned, amelyek éltető erőt adnak neked.

Tudom, hogy az összegyűltek közül nem mindenki szeretné, ha az élete változáson menne keresztül. Sokan közületek nem törődnek azzal, hogy valami nagyszerű mély benyomást tegyenek a világra. Azt szeretnétek, ha az emberek is szeressenek titeket. Ha az emberek csak szeretnének, elégedettség töltené el a lelketeket. Sőt, az is kielégítene titeket, ha jó munkahelyetek lenne, szerető feleségetek, egy pár jól nevelt gyereketek, egy vagány autód, hosszú hétvégék, néhány jóbarát, egy vidám nyugdíjaskor, gyors és fájdalommentes halál, pokol nélkül – ha ilyen életeke lenne (Isten nélkül), elégedettek lennétek. EZ vezet a te személyre szóló tragédiádhoz.

Három héttel ezelőtt értesültünk a gyülekezetünktől, hogy Ruby Eliason és Laura Edwards elhunyt Kamerunban. Ruby már elmúlt 80 éves. Hajadon volt egész életében. Egy nagyszerű dologra kötelezte el magát, hogy megismertesse Jézus Krisztust a távoli országokban élőkkel; a szegényekkel és a betegekkel. Laura özvegyasszony volt, orvos, közeledett a 80. életévéhez. Ruby-val teljesített szolgálatot Kamerunban. A fék meghibásodott, így belerohantak egy sziklába, és azonnal életüket vesztették. Megkérdeztem a többieket, hogy szerintük ez tragédia volt-e? Két élet, amelyet egy nagy látomás vezérelt, előre be nem jelentett szolgálatot teljesítettek az éhező szegények között Jézus Krisztus dicsőségére. Két évtized telt el úgy, hogy az amerikai kortársaik sokasága úgy ment nyugdíjba, hogy eltékozolta az életét Floridában vagy Új Mexikóban. Nem. Az ő haláluk nem tragédia, hanem dicsőség.

Elmondom, hogy mi a tragédia. Felolvasok a Reader’s Digest 2000. februári számának a 98. oldaláról, hogy mi a tragédia. „Bob és Penny …korai nyugdíjas éveiket töltötték Amerika északkeleti részén. Bob 59, míg Penny 51 éves volt. Napjainkban Punta Gorda-ban élnek Florida államban, ahol hajókáznak a 30 láb hosszú halászhajójukkal, softball-oznak és kagylót gyűjtenek.” Az Amerikai Álom: juss el egyetlen földi életed végéhez, és legyen utolsó nagy tetted az, hogy „kagylókat gyűjtesz”, mielőtt számot adsz a Teremtődnek. EZ maga a tragédia. Manapság milliárdokat költenek, hogy meggyőzzenek arról, hogy kövesd ezt a tragikus álmot. Nekem negyven percem van arra, hogy könyöröghessek hozzád, hogy ne tedd ezt.
Ne pazarold el a rövid és nagyon értékes életed. Én egy olyan családban nevelkedtem, ahol az édesapán evangelizátorként annak szentelte az életét, hogy Jézus Krisztus evangéliumát megismertesse az elveszettekkel. Egyetlen egy cél lebegett előtte: az evangélium hirdetése. A felnőtté válásom éveiben volt egy plakett a konyhánkban, ami most a nappaliban függ. 48 éven keresztül szinte nap mint nap láttam. A következő olvasható rajta: „Egy életünk van, ami hamar a múltba vész. Csak amit Krisztusért tettél, az tart örökké.”
Itt vagyok Ezen A Napon apaként, 54 évesen. Négy fiam és egy lányom van: Karsten 27 éves, Benjamin 24 éves, Abraham 20, Barnabas 17 éves, Talitha 4 éves. Kevés dolog foglalkoztat az utóbbi hónapokban és években; az, hogy a felcseperedő gyermekeim ne pazarolják el az életüket talmi örömökre, a legfontosabbak közé tartozik.
Most rátok is fiaimként és lányaimként tekintek, és apaként, amilyen talán nektek eddig nem adatott meg, könyörgök hozzátok. Vagy az az apa, aki nem ilyen jövőt képzelt el számotokra, mint én, vagy amit Isten tervezett számotokra. Vagy az az apa, akinek volt terve a jövőtökre, de minden a pénzről és a pozícióról szólt. Fiaimként és lányaimként tekintek rátok és könyörgök hozzátok. Akarjátok, hogy az életetek számítson valamit az örökkévalóság számára? Akarjátok ezt? Ne éljétek le az életeteket elhivatottság nélkül!
Az egyik ok, amiért szerettem a „Passion 98 és Passion 99” események, és az „Egy Nap” események látásmódját, az az, hogy a 268. kinyilatkoztatás nagyon világosan feltárta, hogy miről is szól az életem. A kinyilatkoztatás Ézsaiás könyvének 26 fejezetéből a 8. igevers: „Ítéleted idején is benned reménykedtünk, Uram, neved dicséretére vágyott a lelkünk”. Nemcsak a testről, hanem a lélekről is szól. Arról a lélekről, ami elhivatott és vággyal teli. Itt nem csak arról a vágyról van szó, amit akkor érzünk, amikor szeretnek bennünket, vagy softball-t játszunk, kagylót gyűjtünk. Itt a vágy egy végtelenül nagyszerű, szép, értékes és végtelenül kielégítő – „neved dicséretére vágyott a lelkünk”.
Ez az amiért élek, és ennek a megtapasztalására vágyom. Az életem küldetésének mottója és azé a gyülekezeté, ahol szolgálok, a következő: „Azért létezünk, azért létezem, hogy terjesszem az elhívást Isten fennhatóságára minden dologban az emberiség örömére.”
Nem kell ugyanazt vallanod, amit én. Nem kell ugyanazt mondanod, mint Louie Giglio (vagy Beth Moor, vagy Voddiee Baucham).
Bármivel foglalkozz is, találd meg az elhívásodat. Találd meg a módját, hogy kifejezd, élj és halj azért. Ezzel egy örökké tartó változást fogsz előidézni. Olyanná válsz, mint Pál apostol. Nincs hozzá hasonló ember, akinek több nyílt terve lett volna az életére, mint Pálnak. Többféleképpen meg tudta ezt fogalmazni.

          Az Apostolok cselekedetei 20, 24: „De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az
         életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat, és azt a szolgálatot, amelyet
         az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének
         evangéliumáról.”

Egy dolog számított: elvégezzem a szolgálatot és a futásomat.

        Pál levele a filippiekhez 3, 7-8: „Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak
        ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézusért, az én
        Uram ismeretének páratlan nagyságáért.”

Hogyan segíthetek neked? Hogyan használhatna Isten ebben a pillanatban Egy Napon, hogy felébresszem benned az elhívást egy nagyszerű valóságra, mely szabadjára enged és felszabadít a kisszerű álmokból és elküld téged a világ végére?

A válasz, amit úgy gondolom, hogy Isten adott nekem, az volt, hogy ismertessek meg velük egy igeverset a Bibliából, amely a lehető legközelebb áll a lényeghez. Érzékeltesd, hogy Pál miért azt mondja, amit mond.

Az igevers Pál levele a galatákhoz 6, 14-ből való: „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszítetett számotokra a világ, és én is a világ számára.”

Fogalmazzuk meg ezt a gondolatot pozitívan. Csak Jézus Krisztus keresztjével dicsekedjünk. Csak a kereszttel való dicsekvés az egyetlen gondolat, az egyetlen cél és az egyetlen elhívás. A 'dicsekedni' szó alatt érthetjük azt, hogy „ujjongani”, „örvendezni valaminek”. Csak Krisztus keresztje (kereszthalála) miatt ujjongjunk. Csak Krisztus keresztje miatt örvendezzünk. Pál azt mondja, hogy ez legyen az egyetlen elhívásod, az egyetlen dicsekvésed, örömöd és ujjongásod. Ebben a felemelő pillanatban, amit hívjunk Egy Napnak, legyen Jézus Krisztus keresztje Egy Valami, amit szeretsz, egy olyan dolog, amit becsben tartasz, aminek örvendezel és ujjongsz.

Ez megdöbbentő két dolog miatt:

1. Az egyik dolog, amiért megdöbbentő lehet, az az, mintha az mondanánk, hogy csak az elektromos székkel dicsekedjünk. Vagy csak a gázkamra miatt ujjongjunk. A halálos injekciónak köszönhetően örvendezzünk. Legyen az egyetlen dicsekvésed, az egyetlen örömöd és egyetlen ujjongásod az akasztófakötél. „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével”. Egyetlen kivégzési módszer, amit valaha is kitaláltak, sem volt annyira kegyetlen és kínzó, mint a keresztre feszítés. Szörnyű volt. Nem tudtad volna végignézni sikoltás, hajtépés és ruhaszaggatás nélkül. Legyen ez a tény az életed elhívása.
   
2. Ez az egyik dolog, ami meghökkentő Pál szavaiban. A másik az, hogy Pál arról beszél, hogy ez (Jézus kereszthalála) legyen az egyetlen dolog, amivel dicsekszünk az életünkben. Az egyetlen öröm. Az egyetlen ujjongás. „.Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszítetett számotokra a világ, és én is a világ számára.”

Mire akar Pál ezzel célozni? Valóban arra gondol, hogy ne dicsekedjünk mással, hogy ne legyen más, amin ujjonghatnánk? Nem lenne más örömünk csak Jézus keresztjében, Jézus halálában?
Vizsgáljuk meg azokat a helyeket, ahol maga Pál ugyanazt a „dicsekedni”, vagy „ujjongni” szavakat használja más esetekben:

           Pál levele a rómaiakhoz 5, 2:„és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségével.”

           Pál levele a rómaiakhoz 5, 3:„De nemcsak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az áll az állhatatosságot.”

           Pál második levele a korinthusiakhoz 12, 9:„Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem.”

           Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 2, 19: „Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor?”

Tehát, ha Pál ezen dolgokkal dicsekszik és ezen dolgokon ujjong, akkor mire gondol? Arra, hogy „ne kíván[junk] mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével”?
Mit jelent ez tulajdonképpen? Mindez csak halandzsa lenne? Örvendezel egy dolognak és azt mondod, hogy ujjongsz egy másiknak? Nem. Nagyon alapos oka van annak, hogy ezt mondjuk. Mindennemű ujjongásunknak, örvendezésünknek és dicsekvésünknek Jézus keresztjében való örvendezésnek kell lennie.

Pál úgy gondolja, hogy a keresztények minden dicsekedésének Jézus kereszthalálában való dicsekedésnek kell lennie. Minden más dologban való örömünknek a keresztben való ujjongásnak kell lennie. Ha dicsekszel a dicsőség reményében, akkor dicsekedned kell Krisztus keresztjében is. Ha dicsekszel a megpróbáltatások idején, mert a megpróbáltatások reményteljesek, akkor dicsekedned kell Jézus keresztjében is. Ha dicsekszel a gyengeségeidben, vagy az emberek Istenével, akkor dicsekedned kell Jézus keresztjében is.

Miért van ez így? Egy oka van. Megváltotta a bűnösöket. Minden jó dolgot; valójában minden rossz dolog, amit Isten jóra fordított; megkaphattunk Jézus kereszthalála által. Eltekintve Jézus halálától és keresztjétől, a bűnösök csak ítéletben részesülnek. Ennélfogva, bármi, amit Krisztusban élvezel – keresztényként, vagy istenfélőként – felelős vagy Jézus haláláért. Tehát mindenben való dicsekvésed a keresztben való dicsekvésnek kell lennie, ahol minden áldás megvétetett számodra Isten fia, Jézus Krisztus halálának az árán.

Az okok egyike, amiért mi nem vagyunk Krisztus központúak, és nem teltünk meg Krisztussal, bár ennek meg kellett volna történnie, az az, hogy nem vettük tudomásul, hogy minden – minden jó és minden rossz dolgot Isten jóra fordított érettünk megváltott gyermeke, Krisztus halála árán. Mi csak egyszerűen elfogadjuk az életünket, azt a tényt, hogy lélegzünk, az egészségünket, a barátainkat mindent, úgy ahogy van. Azt gondoljuk, hogy mindez a miénk, amihez jogunk van. Az a helyzet, hogy ezek a dolgok nem minket illetnek jog szerint.

Duplán nem érdemeljük meg ezeket.

1. Teremtmények vagyunk. A Teremtőnket senki nem kötelezte arra, hogy bármit is adjon nekünk – sem életet, egészséget vagy bármi mást. Ő ad vagy elvesz. Semmilyen igazságtalanságot nem követ el ellenünk.
2. Amellett, hogy teremtmények vagyunk, nem követelőzhetünk Istennél, mert bűnösök vagyunk. Kegyvesztettek vagyunk. Figyelmen kívül hagytuk és engedetlenek voltunk. Nem voltunk képesek szeretni Őt és bízni benne. Igazságosan gerjedt haragra ellenünk. Minden, amit megérdemlünk Tőle az az ítélet. Ennélfogva, minden lélegzetünk és szívdobbanásunk, minden napfelkelte, minden pillanat, amit a szemünkkel látunk, vagy hallunk a fülünkkel, vagy beszélünk a szánkkal, vagy minden lépésünk ingyenes, de nem megérdemelt ajándék bűnösök számára, akik csak büntetést érdemelnek.

Ki vásárolta meg ezeket az ajándékokat számunkra? Jézus Krisztus. Hogyan vette meg nekünk? A vérével.

Az áldások az életünkben azért vannak, hogy dicsőítsük Krisztus keresztjét. Más szóval, minden jó dolog azért van az életünkben, hogy dicsőítsük Krisztust és a keresztre feszítését. Például a ’91-es Dodge Spirit-ünket a múlt héten totálkárosra törtük, de senkinek nem esett baja. Ebben a biztonságban én dicsekedem és büszkélkedem. De miért nem sérült meg egyikünk sem? Ez egy olyan ajándék volt nekem és a családomnak, amelyet közülünk senki sem érdemelt meg. Bűnösök vagyunk és természetünknél fogva a harag gyermekei, távol Krisztustól. Ennek ellenére, mégis hogy kaphattunk ilyen ajándékot? Válasz: Krisztus kereszthalált halt a bűneinkért. Elvette a haragot, ami Isten és közöttünk állt. Mindezt biztosította nekünk, habár mi nem érdemeltük ezt meg. Isten mindenható kegyelme mindenben a javunkra munkálkodik. Tehát amikor dicsekedtem a biztonságunkkal, akkor Jézus Krisztus keresztjével dicsekedtem.

A biztosító 2800 dollárt fizetett az autóért. Noel elvitte a pénzt és Iowába ment, amin vett egy ’92-es Chevy Lumina-t, majd hazavezetett a hóban. Ismét van kocsink. Dicsekedtem a sok jutalom csodálatos kegyelmével. Összetöröd az autódat és karcolás nélkül megúszod, a biztosító állja a kárt. Lesz egy új kocsid. Majd úgy folytatod az életedet, mintha mi sem történt volna. Köszönetnyilvánításként fejet hajtok és dicsekszem számtalan áldásokért, az apró anyagi dolgok ellenére is. Honnan származik ez a sok áldás? Ha már megváltott bűnös vagy, ha hiszel Jézusban, a kereszt közvetíti az áldásokat. Ha a kereszttől távol élsz, csak büntetés vár rád. Bár időnként Isten türelmes és kegyes, de ha elutasítottad, akkor minden áldása csak felerősíti a büntetést. Tehát minden ajándék vérrel vétetett. Így minden dicsekvés a keresztben való dicsekvés.

Jaj nekem, ha bármi mással is dicsekszem, mint Krisztus keresztjével.

Másképpen szólva, a kereszt jelképezi Krisztus dicsőségét. Istennek az volt a célja a kereszttel, hogy majd Krisztust tiszteljék. Amikor Pál azt mondja a galatákhoz írott levelében (6, 14): „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmével”, azt mondja ezzel, hogy Istennek az volt a terve, hogy mindig a keresztet dicsőítsék, hogy mindig a keresztre feszített Jézus legyen a dicsekvésünk tárgya, örömünk és dicsőségünk. Krisztus hálát és dicsőséget kapjon az életünkben véghezvitt jótettekért –, hogy minden rossz dolgot, amit Isten okozott jóra fordít.

Most jön a kérdés: ha Isten tervében szerepelt Krisztus halála és az, hogy a „Kereszthalált halt Krisztust” tiszteljék és dicsőítsék mindenért, akkor hogyan kapja meg Krisztus a megérdemelt dicsőséget? A válasz az, hogy gyermekeket, fiatalokat és felnőtteket egyaránt meg kell tanítani arra, hogy ez az igazság. Másképpen szólva, Krisztus keresztjével való dicsekvés az a keresztről szóló tudás.

A munkám arról szól, hogy dicsőséget szerezzek Jézusnak azáltal, hogy benneteket tanítalak ezekről a dolgokról. S a ti feladatotok, hogy még több dicsőséget szerezzetek Jézusnak azáltal, hogy a tanítások szerint éltek és terjesztitek ezeket az igazságokat. A Jézusról szóló ismeret nem más, mint Jézussal való dicsekedés. Ha csak a kereszttel szeretnénk dicsekedni, akkor ismereteket kell szereznünk a keresztről, a kereszt alatt.

Talán azt is mondhatnánk, hogy ismereteket kell szereznünk a „kereszten”. A kereszten szerzett ismeretek vezetnek el a kereszttel való dicsekvéshez. Mit értek ez alatt?

Nézzük meg a 14. igevers további részét: „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszítetett számomra a világ, és én is a világ számára.” A kereszttel való dicsekedés akkor szokott megtörténni, ha a kereszten vagyunk. Vajon nem erről szól a 14. igevers? A világ keresztre feszítetett számomra és én is a világ számára. A világ meghalt számomra és én is a világ számára. Miért? Mert megfeszíttettem. Megtanulunk a kereszttel dicsekedni, amikor a kereszten vagyunk.

Mit jelent ez? Mikor történt ez meg? Mikor voltál megfeszítve? A válasz Pál levele a galatákhoz 2, 20-ban található: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” Amikor Krisztus meghalt mi is meghaltunk. Krisztus halálának dicsősége az, hogy amikor meghalt, minden, ami az övé volt meghalt Vele együtt. A halál, melyet mindannyiunkért szenvedett, akkor válik a mi halálunkká is, amikor egyesülünk Vele a hitünk által.

Azt mondhatod: „Nem élek én? Élőnek érzem magam.” Nos, ekkor van szükségünk tanulásra. Meg kell értenünk mi történt velünk. Meg kell, hogy tanuljuk ezeket az igazságokat. Ezért van Pál levele a galatákhoz 2, 20 és 6, 14 a Bibliában. Isten folyamatosan arról tanít, hogy mi történt velünk. Így megismerjük önmagunkat, megtudhatjuk munkálkodásának módját. Dicsekedhetünk vele, fiával és keresztjével, ahogy kellene.

Ennek fényében olvassuk el ismét Pál galatákhoz írott leveléből a 2, 20-at és lássuk meg azt, hogy Igen, halottak vagyunk, de élünk. „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve [tehát halott vagyok, Pál tovább folytatja]: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem [Miért? Mert meghaltam. A régi engedetlen, hitetlen énem meghalt. Pál tovább folytatja.]; azt az életet, amit pedig testben élek [Igen, élek. De ez az „én” nem egyezik meg azzal az „énnel”, aki meghalt], az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” Más szóval élve, az „én”, aki él, az az új „én”, aki hitben él. Az új teremtmény él. A hívő él. A régi én Krisztussal halt meg a kereszten.

Ha megkérdezed, hogy mi a kulcsa, hogy ez valóssággá váljon? Hogy lehet ez az enyém? A válasz a galatákhoz írott levél 2, 20 vers hitről szóló szavaiban rejlik. „Azt az életet pedig amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem.” Ez a kapocs, melyet létrehoz közötted és fia között a hit által. Amikor ez megtörténik, egység jön létre az Isten fiával. Ennélfogva válik az Ő halála a te haláloddá és az Ő élete a te életeddé.

Most vetítsük ezt át a galatákhoz írott levél 6, 14 igeversre: „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszítetett számomra a világ, és én is a világ számára.” Kizárólag a kereszttel dicsekedj.

Hogyan válhatok kereszténység központúvá úgy hogy a dicsekvésem visszavezethető legyen a kereszthez? Válasz: Vedd észre, hogy amikor Krisztus meghalt a kereszten, akkor te is meghaltál. Amikor elkezdtél bízni benne, akkor halála nyomot hagyott életedben. Pál azt mondja, hogy meghaltál a világnak és a világ is halott számodra.

Ez azt jelenti: amikor Krisztusba veted a hitedet, megszakad a világgal való köteléked, és a világ vonzereje megtörik, halottá válik számodra, ahogy te is a világ számára. Tetszetősebben fogalmazva, ahogy a 15. versben is olvasható, „új teremtés” vagy. A régi éned halott, az új él. Az új éned hitben él. Hitünk NEM a világot dicsőíti, hanem a keresztre feszített Krisztust.

Így válhatsz kereszténység központúvá és vallhatod Pállal együtt: „Nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével.” A világ már nem egy kincsesláda, nem forrása az életemnek, elégedettségemnek és örömömnek, hanem Krisztus ez a forrás.

Mi a helyzet a biztonsággal az autóbalesetben vagy a kártérítéssel? Nem azt mondtad, hogy örülsz ennek? Akkor te is meghaltál a világnak?

Lehetséges, remélem. Mert ez a halál nem azt jelenti, hogy kivonulunk a világból. Ez nem azt jelenti, hogy semmiféle érzésünk nincs a világról (1 János 2, 15; 1 Timóteus 4,3). Ez azt jelenti, hogy minden törvényes örömünk a világban Krisztus szeretetének vérrel megpecsételt bizonyítéka, és lehetőség a kereszt hirdetésére. Halottak vagyunk a kártérítés örömeinek, mert egyedül a keresztre feszített, Adakozó Krisztus adhat boldogságot. Amikor az áldás forrására gondolunk, a világiasság halott, és Jézus a mindenünk.

Ez a célja a dicsőítés tanításának. Adja Isten, hogy álmodhassunk, tervezhessünk, működhessünk, adhassunk, taníthassunk és élhessünk a keresztre feszített Krisztus dicsőségére.